32. rész: A 17. szülinap. (Part 1)

Ma már május 24-e van, péntek, holnap lesz a szülinapom. Mára már vége van a tanításnak így este hatkor. Nem tudom, mit tegyek. Amint hazaértünk a suliból Lilith odajött hozzám.

- Aggódom Joana. Mi a fészkes fenét kerestek itt azok a bolhás korcsok?

- Lilith nyugi, ők barátok, de mi a bajod velük?

- Egyszerűen csak irritál a jelenlétük. Olyan negatív hullámok áradnak belőlük, veszélyesek lehetnek. És mit kerestetek náluk tegnap?

- Elizabeth Pierce megkért minket, hogy beszéljünk velük, hogy ne járkáljanak át az emberekhez.

- Értem, de vigyázzatok velük. Veszélyesek lehetnek. A tisztavérű vérfarkasok általában enyhén pszichopaták, illetve elmebetegek. Nehogy rátok/ránk támadjanak egy óvatlan pillanatban.

Bevallom, teljesen meg tudtam érteni az aggályait. Én se szeretném, hogy két bekattant vérfarkas itt mészároljon egyet.
Aznap ezen a beszélgetésen kívül semmi izgalmas nem történt. Lis itt aludt. Másnap reggel arra keltem, hogy párom a hajamat simogatja, s közben halkan énekel. Tudja, hogy imádom, ha reggel így ébreszt. Kinyitottam a szemem és Lisander felé fordultam az ágyban.
- Jó reggelt Drágám. - köszöntem és adtam neki egy puszit.
- Neked is jó reggelt. - köszönt. és kimászott az ágyból. Én is kimásztam és elkezdtem öltözni, majd mikor az öltözéssel végeztem bementem a fürdőbe. Fogat mostam, megfésülködtem, ami elég nehéznek bizonyult, mert a hajam már majdnem a bokámig ér és éjszaka borzalmasan összegubancolódott.
- Édesem, beszorultál? - hallottam meg Lis hangját a szobámból.
- Nem de segíts kifésülni a hajam, nem bírok vele. - mondtam és kezdtem nagyon felhúzni magam azon, hogy már jó tíz perce a hajammal vacakolok... Bejött és felvette a tükör előtti polcról egy egyik hajkefémet, így már egyszerre ketten fésültük a hajamat. Még tíz percbe telt, mire sikerült kifésülnünk, enyhén hullámos, vörös és elég hosszú fürtjeimet. Ezután már csak össze kellett fognom a hajamat. Nem szórakoztam vele sokat csináltam előre két copfot. Amiket ezüst színű szalaggal kötöttem meg. A kinézetem: fekete bakancs, fekete farmer, vörös póló és egy szintén fekete farmerdzseki.
- Mehetünk? - kérdezte fehér hajú lovagom. Csak bólintottam, belekaroltam és kiléptünk először a fürdőből, majd a szobából elindultunk le a lépcsőn.
- Szia Joe! - ugrott a nyakamba a drága kishúgom, Jessy.
- Szia Jessy. Mitől vagy úgy feldobva? - kérdeztem, hisz nem tudtam mire készül. Igyekszem "kikapcsolni" bizonyos képességeimet.
- Én? Feldobva? Hova gondolsz drága nővérem? - kérdezte megjátszott felháborodással a hangjában.
- Nem, nem te, a kitagadott nagynéném... Persze, hogy te! - mondtam és nevetve összekócoltam a haját. Ebből persze az lett, hogy nevetve, sikítva kergettük és csikiztük egymást az egész házon keresztül aztán a végén kimenekültem az utcára ám ekkor belebotlottam valakibe...
- Jaj bocsáss meg, nem láttalak jól vagy? - kérdezte, a földön ülve felnéztem rá. Egy kedvesnek tűnő fiatal lány volt.
- Én kérek bocsánatot, hisz én futottam neked. Amúgy a nevem Joana és a tiéd? - kérdeztem és próbáltam feltápászkodni. - Áu! - kiáltottam fel fájdalmamban, mikor ránehezedtem a bal lábamra, miközben álltam volna fel. Visszaültem a földre.
- Én Renáta vagyok. Mi baja a lábadnak? - kérdezte.
- Nem tudom, de egy perc és kutya baja se lesz. - mondtam és próbáltam meggyógyítani, de nem ment.
- Joe mi történt? - szaladt oda Ivy.
- Semmi, csak véletlen nekiszaladtam Renátának, elestem és nem tudom meggyógyítani a bokámat. - mondtam fejcsóválva, csalódottan...
- Várj Joana, én talán tudok segíteni. - mondta Renáta leguggolt és elkezdte gyógyítani a bokámat. - Így jó?
- Igen, köszönöm. Te mi vagy? - kérdeztem, s ekkor megláttam a két hatalmas fekete angyalszárnyat. Egy feketeszárnyú bukott lány? Azt hogy?
- Egy tisztavérű bukott vagyok, míg te és a párod lesztek a tisztavérű angyal Hill család ősei. Tudom, ki vagy. - mondta és nyújtotta a kezét, hogy felhúzzon. Felálltam ám ekkor megjelent egy Renátánál olyan három évvel idősebb fiú.
- Ren baj van? - kérdezte.
- Nincs semmi drága bátyám, bemutatom neked Joana Blacket. Joana ő itt Rob, a bátyám és egyben jövendőbeli férjem. - mondta a lány és átölelte a fiút.
- Örvendek. - mondta Rob és kezet nyújtott, kezet ráztunk.
- Viszont. - mondtam és ekkor végre odaért Jessy, jött Lis is a nyomában Galateával ölében a kis Alexával, Amandával és még néhány alakváltóval. De ott volt Emy és a Wolf ikrek is.
- Joe mi történt? Ők mit keresnek itt? - kérdezte drága párom.
- Nyugodj meg drágám, csak volt egy kis balesetem Renátával. De már jól vagyok, ne aggódj kérlek. - mondtam és megöleltem felemás szemű páromat.
- Ő a te Lisander Hilled? - kérdezte Renáta.
- Igen, miért?
- Azért, mert ő a nagynénénknek, a vérárulónak a fia. A szerencsétlen összeállt egy démonnal és ez lett a végeredmény. - mutatott Rob mélységes undorral az arcán a barátomra.
- De ha az anyja nem állt volna össze az apjával, akkor én most egyedül lennék és nem teljesedett volna be a jóslat sem. Nem lennének angyalok a Földön. - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.
- Nem is kellenek. - mondta ellenségesen Rob.
- Vigyázz a szádra. - mondtam fenyegetően és kinyitottam a szárnyaimat, mindenki, aki teheti követte a példámat.
- Joana, mi folyik itt? - jött oda Lilith. Én csak ráböktem a két tisztavérű bukottra. - Menjetek el, mielőtt Joana használja valamelyik képességét. Tudjátok mennyivel erősebb? Nem hallottátok?! Takarodjatok innen és vissza se gyertek! - mondta, mikor a testvérpár nem akart elmenni. Renáta küldött felém egy bocsánatkérő pillantást aztán elrepültek.
- Menjünk be. - mondta Josh. Visszahúztuk szárnyainkat és csendben bementünk. Nem értettem mi bajuk az angyalokkal, vagy Lissel. De nem is érdekelt. 
- Segítsetek kipakolni az udvarra a nagy asztalra. - mondta Esme és mindannyiunknak a kezébe nyomta azt, ami  kezébe akadt. Így kivittük a tányérokat, evőeszközöket, de még az üres lábast is, csak a reggelit nem...
- Esme, mit fogunk enni? - kérdezte Rose, nem értette, hogy miért ilyen szétszórt a nevelőanyja.
- Ja a reggeli bent maradt? - kérdezte, mintha észre se vette volna, hogy a kaja még bent van, de az edények nagy része, már az asztalon, hozzáteszem teljesen feleslegesen.
- Igen Esme, bent maradt. Valami baj van? Annyira szétszórt vagy. - mondtam, mert tényleg aggódtam a nőért.
- Nem-nem, nincs semmi, de gyertek, vigyünk be mindent, ami felesleges, és hozzuk ki a reggelit. - mondta és elindult befelé, egy lábassal a kezében. Én vittem pár műanyag dobozt, mindenki segített szépen visszatenni mindent a helyére. Aztán kivittük a reggelit. De mi baja Esmének? Megreggeliztünk ,de mindenki ott volt, az összes barátunk. Igazából három hosszú asztalt toltunk össze, hogy elférjünk. És még a másik házból a nénit is áthívtuk. A két kicsi velünk ült az asztalnál. Alexa az én ölemben. Míg Nana Dairyvel. Reggeli után a többiek nem hagyták, hogy segítsek elpakolni. De Lis, Jessy és Emy el akartak vinni valahova.
- Kész vagy már? - rontott be húgom kopogás nélkül a fürdőbe amikor már épp másztam ki a kádból.
- Jessy! Nem mész kifelé? - kérdeztem elég ingerülten, hisz rám rontott... Gyorsan megtörölköztem és felkaptam azt a ruhát, amit előtte Emy és Jessy gondosan odakészített. Egy vörös póló aminek a hasán és az oldalán fekete hímzés fut végig. Egy fekete farmer, aminek a bal lábán végigfut egy vörös virághímzés. Egy magassarkú bokacsizma, ami kinézetre inkább egy bakancsra hasonlít, csak ennek van vagy tizenöt centi a sarka... És végül egy szintén virághímzéses egyszerű farmerdzseki. Na igen... húgomék elég érdekesre vették a formát, de azért tetszik.
- Joe bemehetek végre? - türelmetlenkedett a kishúgom.
- Gyere, de miért vagy ilyen türelmetlen? - képtelen voltam megérteni, miért viselkedik így. De lehet, jobb is ha nem tudom gondoltam mikor kinyitottam neki az ajtót és kezében a hajkeféjével meg pár kiegészítővel bejött nyomában Emyvel.
- Te csak ülj le és mi megcsináljuk a hajadat. - mondta Emy és befújta valamivel a vizes hajamat. Mikor a flakonnyi - talán balzsamnak - több, mint a felét ráfújta a hajamra vártak egy pár percet és elkezdték kifésülni frissen mosott, elég gubancos hajamat. Ahhoz képest meglehetősen gyorsan haladtak. Egy pár perc alatt ketten kifésülték hatalmas loboncomat, majd megszárították. Aztán olyat tettek, mit míg élek nem fogok megbocsátani nekik: fekete hajszínezővel csíkokat festettek a hajamba... Persze kimosható, de akkor is, egész életemben óvtam a hajamat erre ők ilyen mű vackokkal roncsolják azt, ami már majdnem a bokámig ér, hisz olyan nyolc éve nem lett vágva belőle egy centi sem... De csak ezután jött a java. Elkezdték befonni, de úgy, hogy úgy nézzen ki, mintha az egyik oldalt felnyírattam volta. Aztán a három fonatot, ami oldalról jött átvezették a másik oldalra és körbefonták vele a többi hajamat, így úgy lógott át a hajam a bal vállamon, mintha bekötöttem volna copfba, csak itt most a hajam tartotta meg saját magát. A végeredmény egészen meglepett. Tűzvörös hajamat a fekete "melírcsíkok" feldobták, csak még különlegesebbé tették. Egyszerűen csodásan festett a végeredmény. És ez illett is a ruhákhoz, miket felvetettek velem.
- Remekül nézel ki. Ügyesek voltatok lányok. - mondta Lis, mikor meglátott. Aztán elindultunk, kocsival mentünk: Emett jeep-jével. Amint beültem a kocsiba a húgom bekötötte a szememet.