33. rész: A 17. szülinap (Part 2) avagy a sárkány.

Nem tudom meddig autóztunk, mikor megérkeztünk Jessy segített kimászni a kocsiból, majd olyan húsz percnyi sétálás után levette a szemkötőt. Egy ideig még sokat kellett pislognom, hogy végre ne homályosan lássak, de aztán végre kitisztult a kép. És megláttam, hogy hol is vagyunk. Ez a sárkányrezervátum. Beljebb mentünk, mikor odajött két kis sárkány. Egy zöld és egy szürke. Lehajoltam, hogy a zöld megszagolhassa a kezemet, de helyette kedvesen morgott és hozzádörgölődzött a kézfejemhez, míg a szürke enyhén bizalmatlanul, picit távolabbról méregetett.

- Hogy hívnak gyönyörűm? - kérdeztem a kis sárkányt. Mire az meglepő módon gondolatban felelt.
~ A nevem Kruziikel. És te lennél a híres Joana Bale? ~ kérdezte, meglepett a kérdése.
~ Honnan ismered a bátyám anyját? Az a Joana 20 évvel ezelőtt meghalt. Én Joana Black vagyok. De Joana miért olyan híres? ~ nem értettem, miért mondta ezt. Mielőtt válaszolt, egyik lábával megvakarta a füle tövét, majd kinyitotta szárnyait és a vállamra repült. Kruziikel egy szerpentin sárkánylány.
~ Amy Bale-é volt édesanyám. Bár Amy már réges-régen meghalt, de édesanyám még tudott róla mesélni, bár akkor még a tojásban voltam. Három napja keltem ki Alduinnal együtt. ~ bökött fejével a szürkére. Így már értettem, mire gondol. Az édesanyja azt mondta neki, hogy majd Joana Bale eljön érte, de én jöttem. 

***

Kruziikel egyáltalán nem volt csalódott, se szomorú. Örült, hogy talált magának egy gyönyörű, kedves fiatal lányt, aki hajlandó lenne örökbe fogadni őt. De nem említheti meg neki, hisz ajándéknak szánják őt Joana társai az angyallány születésnapjára.

***

- Gyere Joe menjünk. - mondta Lis. Kinövesztette a szárnyát és elrepültünk. A plázába mentünk, ahol Emy és Alexy már várt minket.

- Mi tartott idáig? Már egy órája itt ülünk. - korholta List Emyly. majd Alexy megragadta a karomat és elvonszolt egy boltba. Mondván kell valami érettebb, felnőttesebb, csinosabb ruha, nem járhatok mindenhová farmerban és bakancsban. Dehogynem. Na mindegy is, tehát bevonszolt a boltba (egyáltalán semmi kedvem nem volt valami habos-babos "ruhacsodát" venni, de, ha ők ezt akarják...). A boltban leghátra vitt a mindenféle estélyik meg hasonló ruhát közé. Mire Alexy három ruhát megfogott addig én kétszer körbejártam a részleget és összeszedtem vagy hat ruhát, amik tetszettek. Alexy a kezembe nyomta a ruhákat és belökött az egyik próbafülkébe. Először egy akadt a kezembe azok közül, melyeket én választottam. Egy gyönyörű kék, térdig érő, egyszerű szabású sötétkék. felvettem, de magamon valahogy olyan fura volt. Kimentem benne, megmutattam a többieknek, de mutatták, hogy nem túl jó. Vissza a fülkébe, fel a következőt. Egy méregzöld combközépig érő tüllszoknyás ruhacsoda, nekem az akasztón nagyon tetszett, de amikor felvettem akkor megláttam, hogy eszméletlenül kövérít... Nem jó... Nem tudom, legalább húsz kilóval kövérebbnek nézek ki benne.
- Mi tart már ennyi ideig? Gyere már ki! - mondta Emy.
- Nem megyek, gyere be és nézd meg, ezt nem mutatom meg senkinek. - válaszoltam. Emy benyitott és kikerekedtek a szemei.
- Jesszusom! Veszed le, de azonnal?! - kiakadt. Kiment és levettem a ruhát, s fel a következőt egy rózsaszín lábszárig érő ruha volt, felvettem nem állt rosszul, csak sápasztott, nem is kicsit. Kimentem Alexy mondta, hogy nagyon üti a hajam és a ruha színe egymást. Visszamentem, a következő fehér volt, de valami meseszép. Felvettem, kimentem benne, Emynek tetszett, de a két fiú csóválta a fejét. A következő fekete volt, már csak Lisnek nem tetszett, azt mondta, túl kihívó. Az utolsó darab szürke és lila volt, kimentem benne Ez már mindhármuknak tetszett és nekem is, de nagyon. Ezt vettük meg majd elmentünk haza, senki nem volt otthon. Lis azt mondta, hogy menjek, zuhanyozzak le, majd után megcsinálják a hajamat és az új ruhában kell ma lennem. Már délután három volt. Nem tudtam, mit szerveznek, de kezdtem egyre izgatottabb lenni. Nem akartam zuhanyozni, így Emytől kértem egy kis csokit meg valamit inni. Bekapcsoltam a telefonomon valami zenét és beültem a kádba. Egy olyan húsz percig lazítottam a kádban, zenét hallgatva, miközben kortyolgattam az innivalómat és ettem a csokit. Aztán megmostam a hajamat, végül kimásztam a kádból és mielőtt teljesen felöltöztem volna, még fehérneműben behívtam Emylyt, hogy csinálja meg a hajamat. Először kifésülte, majd ugyanazt csinálta, mint legutóbb.
- Na vedd fel ezeket a ruhához és ha elkészültél, gyere le. - mondta Emy mikor kész lett a hajam és kiment. Én szépen felöltöztem, felvettem a kiegészítőket, miket elém tett, majd lementem ahogy mondta. Csak Lis volt ott.
- Mehetünk? - kérdezte és nyújtotta a kezét.
- Igen. - mondtam, majd megfogtam a kezét. Elvezetett Edward kocsijáig, beültetett, majd ő is beszállt és elindultunk. Nem mentünk sokat, de közben végig beszélgettünk. Megálltunk egy számomra ismeretlen helyen a város túlsó felén. Lis kisegített a kocsiból, majd bevezetett az elhagyatottnak tűnő raktárépületbe. Beléptünk, s ekkor felharsant a barátok egybecsengő hangja:
- Meglepetés! - be kell vallanom, tényleg meglepődtem. Ám ezzel egy időben meghallottam valamit, mégpedig egy sárkány hangját.
- Kruziikel! - kiáltottam fel meglepetten.
~ Itt vagyok Gazdám. ~ gondolta az én elbűvölő sárkánylányom, s előlépett a többiek háta mögül. Én, mint egy kisgyermek odaszaladtam hozzá és megöleltem. Egy picit nőtt, de még nem túl nagy.
- Nos Joe ő a te születésnapi ajándékod tőlem, Jessytől és Joshtól. - mondta az én féldémon párom aki ezért egy csókot kapott tőlem, majd odafutottam a testvéreimhez és a nyakukba ugrottam.
- Köszönöm. - mondtam és elsírtam magam. Soha életemben nem gondoltam, hogy nekem sárkány kell, vagy valaha fogok egyet kapni, de most itt van előttem itt áll, engem néz és nem érti, mi bajom lehet, miért sírok.
~ Joana miért sírsz? Bántott valaki? ~ kérdezi a sárkánylány halkan, aggódik értem.
~ Nincs semmi baj Kruziikel. Azért sírok, mert boldog vagyok, és meghatódtam. Azért folynak a könnyeim, mert itt vagy nekem. Mióta a szüleim meghaltak, azóta nagyrészt csak a testvéreim é a párom van nekem. Persze itt vannak a többiek is, de főleg csak ők hárman. És most, hogy te is itt vagy már nem lesz minden ugyanolyan. ~ válaszoltam a kérdésére, ő csak bólintással jelezte, hogy érti. Ekkor a többiek is hozták az ajándékokat. Kaptam ékszereket, fegyvereket, Kruziikelt, ruhákat és még csomó apróságot. Ezután táncoltunk, majd úgy egy órával később behozták a tortát, ami négy emelet magas volt. Mindegyik ugyanolyan ízű: cappuchino-s. Hamar elfogyott, hisz nagyon sokan voltunk. Aztán egy kicsit később kimentem levegőzni, Kruziikel jött velem.  A raktár előtt volt egy pad, oda leültem, a sárkányom mellém telepedett. És én elsírtam magam.
- Mi a baj? - kérdezte a sárkányom, s én meglepődtem, hogy tud beszélni.
- Ez az első születésnapom a szüleim nélkül. Hiányoznak. - mondtam elcsukló hangon, s minden egyes szó után egyre jobban törtek fel a könnyeim. Ekkor kijött Galatea.
- Jesszusom Joana, mi a baj? Miért sírsz? - kérdezte, s közben mellém ült és átölelte a vállamat.
- A szülei. - válaszolt helyettem a sárkányom. Láttam, hogy a farkaslány meglepődött, hogy beszél a sárkány, meg kell mondjam ez engem is eléggé meglepett. De sebaj, előbb az emlékeimet kell leküzdeni.
- Aj édesem! - mondta a lány és a vállára hajtotta a fejemet. - Ne sírj, mert már nem tudod visszahozni őket. Ha Castiel meghalt volna akkor se lennének itt. - mondta és közben elkezdte a hátamat simogatni, hátha megnyugtat. Kruziikel bemászott az ölembe és a karomra hajtotta a fejét. Könnyeim a sárkányom pikkelyes hátára hullottak, de ez őt nem érdekelte. Doromboló hangot adott ki.
- Valami baj van? - jött oda Emma. Megtöröltem a szememet és nyugodtságot színlelve válaszoltam.
- Nincs semmi, nyugodtan menj csak vissza, mi még beszélgetünk. - mondtam. Emma nem szólt semmit, de láttam az arcán, hogy nem hisz nekem. De végül is visszament. A könnyeim, meg újra feltörtek és csak zokogtam, ahogy bírtam. Nem tudom, mennyi időbe telt, de végül megnyugodtam. visszamentünk. Jessy és Kim azonnal letámadtak, hogy hol voltam, de Galatea lerázta őket. Lilith odajött és csak csendben, némán átölelt. Pár percig így álltunk, mikor újra eleredtek a könnyeim.
- Most miért sírsz? - kérdezte Lilith és végigsimított a hátamon.
- Egyszerűen csak boldog vagyok, hogy mind itt vagytok nekem. - mondtam ki az igazat, de közben a szüleim is hiányoztak.
- Mi is szeretünk. - jöttek oda a többiek és egyszerre öleltek át minket. Jól nézhettünk ki, két ölelkező lány körül ölel mindenki mindenkit. És voltunk vagy negyvenen... Szép kört alkottunk én meg csak zokogtam ott középen. Nem tudom meddig álltunk ott, de miután folytatódott a buli már semmi érdekes nem történt. Késő este indultunk haza. Jött Kruziikel is, letelepedett a ház mellett egy nagyobbacska fán.
- Várj Kruz, gyere le a fáról. Segítek. - mondtam, a sárkányom lejött a fáról én meg megnövesztettem azt. A fa gigászi lett, de nem baj, hisz a sárkányom hamar meg fog nőni, így kell valami, ami elbírja egyre növekvő súlyát.
- Köszönöm Joe. - mondta, majd visszaszállt oda, ahonnan letessékeltem és kényelmesen elhelyezkedett a hatalmas ágak között. - Jó éjszakát, szép álmokat. - köszönt el a sárkányom, mielőtt sarkon fordultam volna.
- Jó éjt neked is, álmodj szépeket Drágám. - mondtam, odaléptem hozzá adtam neki egy puszit és felröppentem az erkélyemre. Az erkélyajtó, mint mindig, most is nyitva volt. Bementem levettem a ruhát, elmentem zuhanyozni, majd felvettem a pizsamámat és mentem aludni. Éjjel álmodtam, méghozzá Kruzzal. Eleinte jó volt, minden szép volt és jó, de aztán egy másik sárkány: Alduin megtámadta Kruziikelt és a sárkányom belehalt. De én megöltem Alduint. Arra keltem fel, hogy a könnyeim már teljesen eláztatták a párnámat, s még mindig patakokban folynak.
~ Joe mi a baj? ~ kérdezte gondolatban Kruziikel.
~ semmi, csak rosszat álmodtam. ~ válaszoltam neki, s visszadőltem a párnámra. A könnyeim egyre lassabban folytak, egyre inkább megnyugodtam. Lassan kimásztam az ágyból, s körbenéztem a szobámban. Az tele volt, az este kapott ajándékokkal. A ruhákat bedobtam a szennyesbe, mondván ki kell mosni, az ékszerek mentek a fiókba, míg a csoki és a többi ehető a könyvespolc egyik félig üres során kapott helyet. Gyorsan kikaptam valami ruhát a szekrényből, majd az órámra pillantottam. Már délután egy óra volt... úgy tűnik átaludtam a fél napot, de sebaj. Majd felöltözve kiléptem a szobám ajtaján. Lementem a nappaliba, ahol csak ketten voltak: Alexa és Galatea.
- Jó reggelt! - köszöntem.
- Szia Mami! - futott oda hozzám a kislány.
- Jé, téged is ébren látni? - kérdezte kedvesen a farkaslány.
- Igen, néha nekem is szabad felkelni. - mondtam, s ezen elnevettük magunkat. - Jut eszembe, hol vannak a többiek?
- A két falka közösen portyázik, a sasok otthon vannak, Jessy, Cullenék, Josh és Lisander a pincében vannak, míg a többieket nem nagyon tudom. - adta a hosszú választ Galatea.
- Alexa van kedved megnézni Kruziikelt, a sárkányomat? - tettem fel a kérdést az ölemben ülő kislánynak. Ő csak bólintottunk, így elindultam kifelé.