31. rész: Beszélgetés a Deadwere testvérekkel.

Csütörtökön Lissel teljesítettük Elizabeth kérését. Felkerestük a két tisztavérű vérfarkast. Ott voltak, ahol Elizabeth mondta.

- Kik vagytok én mit akartok? - kérdezte a lány, tehát valószínűleg ő Misery. Lissel repülve mentünk és még nem húztuk be a szárnyainkat.

- Én Joana Black vagyok, ő itt a párom, Lisander Hill. - mondtam. - Elizabeth Pierce küldött minket, hogy megkérjünk téged és a bátyádat, hogy ne menjetek az emberek közé, mert még felfeditek az ember feletti lényeket és a városainkat, településeinket.

- Ennek az Elizabethnek aztán van bőr a képén. Hallod Dragon? Két ilyen szárnyas vakarcsot küldött a nyakunkra az a pipiskedő kisliba. - mondta Misery.

- Na de Úrnő, kérlek. Legalább hallgass meg minket. - mondta Lis.

- Máris Úrnő vagyok? Úgy szólítotok ahogy akartok. Magasról teszek a tiszta vérre. De gyertek. Jobb szeretek ülve beszélni. Ja és húzzátok vissza a szárnyaitokat, mert nem fogtok beférni. - bementünk, egy barlangban laktak. Az asztalon csak egyetlen gyertya árasztotta halovány fényét. A falon volt néhány kialudt fáklya, de nem értem, miért nem gyújtották újra.

- Misery ki a két kis angyalka? - kérdezte Dragon.

- Nos drága bátyám a lány Joana Black a fiú meg a barátja, asszem valami Lisander, vagy hogy hívják.

- Értem. És miért jöttetek? - Dragon ekkor lépett a gyertya fénykörébe. Megláttam csapzott, fekete haját, farkas füleit és a lompos farkasfarkat. Tehát így értette Elizabeth, hogy félig át vannak alakulva. Miserynek hosszú, bokáig érő, hollófekete, enyhén kócos haja volt, fekete farkas fülei és szintén fekete farka.
- Nos uram, mi a tiszta vérű angyal Hill család ősei azért jöttünk, hogy megkérjünk titeket valamire. - kezdte Lis. 
- Ne gyertek a tiszta vérrel, mert nem érdekel. Testvérek vagytok? - kérdezte Dragon.
- Nem uram, nem vagyunk testvérek, de tiszta vérűek sem. Félvérek vagyunk mindketten. - mondtam.
- De a hangodban gőg és önbecsülés cseng. A tipikus tisztavérűek tulajdonsága. Ti se lesztek, vagy vagytok jobbak, mint Pierce-ék. - úgy tűnik Dragon bölcs, bölcsebb, mint hittem.
- Fékezd a gondolataidat kisanyám. - mordult fel Misery.
- Bocsáss meg, úrnő. - mondtam kimérten, ellent mondást nem tűrő hangon, ezzel jelezve, hogy velem ne packázzon. Úgyis erősebb vagyok, mint ez a két korcs együtt.
- Mondjátok amit akartok aztán húzzatok el innen. Még hogy mi korcsok! - puffogott a lány.
- Misery elég legyen! Hallgassuk végig őket. - csitította a bátyja.
- Tehát... azért jöttünk, mert hallottunk arról, hogy bejártok az emberek közé és szeretnénk megkérni titeket, hogy eme szokásotokkal hagyjatok fel. Az emberek így könnyen rájöhetnek a létezésünkre. Így az emberfeletti lényeket veszélyeztetitek. - vette át a szót a párom, nyugodtan, békésen beszélt.
- És ha nem.... - kezdte Misery, de félbe szakítottam.
- Inkább hagyjuk, hogy a férfiak tárgyaljanak. - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon, parancsolóan, mire bólintott.
- És kit érdekel, ha meglátnak minket? Emiatt még nem fogják megtalálni a várost. - mondta Dragon.
- Kérlek Uram, nézd reálisan a dolgot. ha meglátnak titeket, akkor elkezdhetnek keresni minket, emberfelettieket. És ha keresnek, akár azért mert kíváncsiak, akár azért, mert félnek, könnyen ránk találhatnak, így felfedve minket. Ezzel akár egy háború is kirobbanhat. Szeretnél 10 év elteltével egy új háború? Mert mi nem. - mondta Lis. Dragon egy ideig hallgatott, végig gondolta az imént hallottakat.
- Igazad van Lisander. Mostantól nem megyünk az emberek közé. Nem éri meg.
- De Dragon... - kezdte felháborodottan Misery.
- Semmi de Misery, hallgass. - követelte a bátyja.
- Köszönöm Uram. - mondta Lisander. - Örülök, hogy meg tudtuk ezt beszélni.
- Ugyan Lisander, nem kell megköszönnöd, hisz ez közös érdek. Egyikőnknek se jó, ha az emberek rátalálnak az emberfelettiekre.
Misery csak csendben duzzogott, s elég ellenségese nézett rám.
~ Misery tudom mire gondolsz, mit érzel, de hidd el, hogy ez a ti érdeketek is. Tudom, hogy idősebb vagy, mint én, de önfejűbb és néha meggondolatlanabb is. Kérlek hallgass a bátyádra. ~ gondoltam, s tudtam, hogy hallja.
~ Joana ne hidd, hogy megérthetsz. Te csak egy felfuvalkodott szárnyas izé vagy, törődj a saját dolgoddal és ne velem. ~ jött az elutasító gondolatbéli válasz a lánytól. Nem erre számítottam, csak segíteni szerettem volna, nem hittem, hogy így fog reagálni.
~ Misery kérlek, ne legyél ennyire elutasító, nem akarok rosszat neked. Te idősebb vagy, és nekem úgy tűnik rossz tapasztalatod volt másokkal, lehet, hogy bukottakkal. De mi Lisanderrel mások vagyunk. Csak segíteni akarunk neked és a bátyádnak. De mindegy, hagyjuk. ~ mondtam és a férfiak felé fordultam.
- Lisander mehetünk? - kérdeztem. Misery nem válaszolt. - Dragon elmehetünk? - kérdeztem.
- Persze, menjetek csak. Köszönöm, hogy eljöttetek. - mondta Dragon.
- Persze Joe, menjünk. - mondta Lisander és felálltunk. - Köszönjük, hogy meghallgattatok minket, további szép napot, sziasztok. - köszönt el Lis és elindultunk kifelé.
- Joana várj! - mondta Misery. - Kérlek bocsáss meg az ellenségeskedésemért. Meggondolatlan voltam. - mondta, s láttam, hogy komolyan gondolja.
- Nincs semmi baj Misery. - mondtam és kedvesen elmosolyodtam. Úgy tűnik megtört a jég, és a vérfarkas lány, kezd feloldódni. Kezdi elfogadni, hogy ez az egész miatta is van. Remélem egy nap végre talál magának valakit, aki olyan lesz neki, mint nekem Lisander. - Na de tényleg mennünk kéne, Alexa szerintem már hiányol minket. - mondtam.
- Ki az az Alexa? - kérdezte kíváncsian Misery.
- Egy lassan két éves vámpír-khajiit félvér kislány, az édesanyja ránk bízta, mert nem tudná felnevelni. Van kedvetek eljönni megnézni? - kérdeztem.
- Én szívesen mennék. - mondta Misery és láttam, hogy érdekli a kislány.
- Elmegyek én is, szívesen megismerném a barátaitokat, családotokat. - mondta Dragon is.
- Repültök velünk, vagy ti jöttök a földön? - kérdezte Lis.
- Ha megengeded Joana én veled repülnék. - mondta Misery, én csak bólintottam, és jeleztem, hogy kapaszkodjon belém.
- Fiúk, ti döntsétek el, hogy ki, hogy jön. Mi elindulunk, szólok a többieknek, hogy legyenek óvatosak. Misery gyere, kapaszkodj erősen. Használjam a szárnyamat, vagy ne? - kérdeztem. mire jelezte, hogy mindegy. Kinövesztettem a szárnyaimat és felszálltunk. Éreztem, hogy a lány megremeg a karjaimban.
~ Ha félsz letehetlek. ~ mondtam neki gondolatban.
~ Nem kell, majd megszokom. ~ válaszolt a lány. Erre csak bólintottam és szépen lassan, nagy szárnycsapásokkal haladtam haza. Mikor elfáradtak a szárnyaim váltottam az erőmre és úgy repültünk tovább.
~ Nézz le. ~ kértem a lányt, mikor a tisztás fölé értünk, a fölé, ahol edzeni szoktunk. Ott volt a húgom, Sam, Zoe és még páran.
- Szálljunk le. - kérte Misery. Leszálltunk, óvatosan, lassan, puhán landoltam.
- Szia Joe, ő ki? - kérdezte Zoe.
- Szia Zoe. Ő itt Misery Deadwere, egy tisztavérű vérfarkas. Misery ő itt Zoe, a fiú a barna, hosszú hajú lánnyal Sam, Zoe bátyja, a lány Jessy a húgom. - mutattam be mindenkit mindenkinek, ám ekkor megérkeztek a fiúk is. Lis mindenkinek bemutatta Dragont. Picit beszélgettünk, majd elindultunk együtt, gyalog haza. Ott Alexa amint meglátott odafutott hozzám.
- Szia Mami. - köszönt a kislány. Én felkaptam, pörögtem vele egyet és az ölemben tartottam.
- Misery ő itt Alexa. - mondtam büszkén.
- Szia Alexa, gyönyörű neved van. - mondta a lány. - Én Misery vagyok.
- Szia Mi-Mi-Mise-Misery. - próbálta kimondani a kislány a vérfarkas nevét.
- Megfoghatom? - kérdezte tőlem a vérfarkaslány. Én csak bólintottam és odaadtam neki a gyerkőcöt. Ekkor Nana szaladt oda.
- Joe, kik ezek? - kérdezte nagy szemeket meresztve a két ismeretlenre.
- Nana nem ezek, hanem ők. És ő itt Misery - mutattam a lányra - ő meg a bátyja Dragon.
- Miéjt ilyen fujcsák? - hát persze, hogy kíváncsi volt, hisz még életében nem látott félig átalakult vérfarkast, pláne nem egyszerre kettőt is.
- Azért, mert ők tisztavérű vérfarkasok. Alapból félig át vannak alakulva. olyan mintha neked állandóan tollaid lennének, vagy szárnyad. Érted?
- Igen, éjtem. Akkoj te vagy Djagon? - fordult a fiúhoz.
- Igen én vagyok, te meg minden bizonnyal Nana. - mondta a fiú és felemelte a kislányt.
- Nana gyere ide. Dairy már keres. - jött oda Ivy. - Oh sziasztok, Ivy vagyok, alakváltó.
- Szia Ivy, én Misery vagyok, ő a bátyám Dragon. Vérfarkasok vagyunk.
- Muszáj elvinned Nanát? - kérdezte a fiú, nem hittem volna, hogy ennyire szereti a gyerekeket.
- Éppenséggel szólhatok a nővérének. - mondta Ivy és el is ment. Leültünk kint a kertben beszélgetni, csatlakoztak még páran. Majdnem mindegyik farkas ott volt és a sasok nagy része. Esme hozott egy kis harapnivalót.