33. rész: A 17. szülinap (Part 2) avagy a sárkány.

Nem tudom meddig autóztunk, mikor megérkeztünk Jessy segített kimászni a kocsiból, majd olyan húsz percnyi sétálás után levette a szemkötőt. Egy ideig még sokat kellett pislognom, hogy végre ne homályosan lássak, de aztán végre kitisztult a kép. És megláttam, hogy hol is vagyunk. Ez a sárkányrezervátum. Beljebb mentünk, mikor odajött két kis sárkány. Egy zöld és egy szürke. Lehajoltam, hogy a zöld megszagolhassa a kezemet, de helyette kedvesen morgott és hozzádörgölődzött a kézfejemhez, míg a szürke enyhén bizalmatlanul, picit távolabbról méregetett.

- Hogy hívnak gyönyörűm? - kérdeztem a kis sárkányt. Mire az meglepő módon gondolatban felelt.
~ A nevem Kruziikel. És te lennél a híres Joana Bale? ~ kérdezte, meglepett a kérdése.
~ Honnan ismered a bátyám anyját? Az a Joana 20 évvel ezelőtt meghalt. Én Joana Black vagyok. De Joana miért olyan híres? ~ nem értettem, miért mondta ezt. Mielőtt válaszolt, egyik lábával megvakarta a füle tövét, majd kinyitotta szárnyait és a vállamra repült. Kruziikel egy szerpentin sárkánylány.
~ Amy Bale-é volt édesanyám. Bár Amy már réges-régen meghalt, de édesanyám még tudott róla mesélni, bár akkor még a tojásban voltam. Három napja keltem ki Alduinnal együtt. ~ bökött fejével a szürkére. Így már értettem, mire gondol. Az édesanyja azt mondta neki, hogy majd Joana Bale eljön érte, de én jöttem. 

***

Kruziikel egyáltalán nem volt csalódott, se szomorú. Örült, hogy talált magának egy gyönyörű, kedves fiatal lányt, aki hajlandó lenne örökbe fogadni őt. De nem említheti meg neki, hisz ajándéknak szánják őt Joana társai az angyallány születésnapjára.

***

- Gyere Joe menjünk. - mondta Lis. Kinövesztette a szárnyát és elrepültünk. A plázába mentünk, ahol Emy és Alexy már várt minket.

- Mi tartott idáig? Már egy órája itt ülünk. - korholta List Emyly. majd Alexy megragadta a karomat és elvonszolt egy boltba. Mondván kell valami érettebb, felnőttesebb, csinosabb ruha, nem járhatok mindenhová farmerban és bakancsban. Dehogynem. Na mindegy is, tehát bevonszolt a boltba (egyáltalán semmi kedvem nem volt valami habos-babos "ruhacsodát" venni, de, ha ők ezt akarják...). A boltban leghátra vitt a mindenféle estélyik meg hasonló ruhát közé. Mire Alexy három ruhát megfogott addig én kétszer körbejártam a részleget és összeszedtem vagy hat ruhát, amik tetszettek. Alexy a kezembe nyomta a ruhákat és belökött az egyik próbafülkébe. Először egy akadt a kezembe azok közül, melyeket én választottam. Egy gyönyörű kék, térdig érő, egyszerű szabású sötétkék. felvettem, de magamon valahogy olyan fura volt. Kimentem benne, megmutattam a többieknek, de mutatták, hogy nem túl jó. Vissza a fülkébe, fel a következőt. Egy méregzöld combközépig érő tüllszoknyás ruhacsoda, nekem az akasztón nagyon tetszett, de amikor felvettem akkor megláttam, hogy eszméletlenül kövérít... Nem jó... Nem tudom, legalább húsz kilóval kövérebbnek nézek ki benne.
- Mi tart már ennyi ideig? Gyere már ki! - mondta Emy.
- Nem megyek, gyere be és nézd meg, ezt nem mutatom meg senkinek. - válaszoltam. Emy benyitott és kikerekedtek a szemei.
- Jesszusom! Veszed le, de azonnal?! - kiakadt. Kiment és levettem a ruhát, s fel a következőt egy rózsaszín lábszárig érő ruha volt, felvettem nem állt rosszul, csak sápasztott, nem is kicsit. Kimentem Alexy mondta, hogy nagyon üti a hajam és a ruha színe egymást. Visszamentem, a következő fehér volt, de valami meseszép. Felvettem, kimentem benne, Emynek tetszett, de a két fiú csóválta a fejét. A következő fekete volt, már csak Lisnek nem tetszett, azt mondta, túl kihívó. Az utolsó darab szürke és lila volt, kimentem benne Ez már mindhármuknak tetszett és nekem is, de nagyon. Ezt vettük meg majd elmentünk haza, senki nem volt otthon. Lis azt mondta, hogy menjek, zuhanyozzak le, majd után megcsinálják a hajamat és az új ruhában kell ma lennem. Már délután három volt. Nem tudtam, mit szerveznek, de kezdtem egyre izgatottabb lenni. Nem akartam zuhanyozni, így Emytől kértem egy kis csokit meg valamit inni. Bekapcsoltam a telefonomon valami zenét és beültem a kádba. Egy olyan húsz percig lazítottam a kádban, zenét hallgatva, miközben kortyolgattam az innivalómat és ettem a csokit. Aztán megmostam a hajamat, végül kimásztam a kádból és mielőtt teljesen felöltöztem volna, még fehérneműben behívtam Emylyt, hogy csinálja meg a hajamat. Először kifésülte, majd ugyanazt csinálta, mint legutóbb.
- Na vedd fel ezeket a ruhához és ha elkészültél, gyere le. - mondta Emy mikor kész lett a hajam és kiment. Én szépen felöltöztem, felvettem a kiegészítőket, miket elém tett, majd lementem ahogy mondta. Csak Lis volt ott.
- Mehetünk? - kérdezte és nyújtotta a kezét.
- Igen. - mondtam, majd megfogtam a kezét. Elvezetett Edward kocsijáig, beültetett, majd ő is beszállt és elindultunk. Nem mentünk sokat, de közben végig beszélgettünk. Megálltunk egy számomra ismeretlen helyen a város túlsó felén. Lis kisegített a kocsiból, majd bevezetett az elhagyatottnak tűnő raktárépületbe. Beléptünk, s ekkor felharsant a barátok egybecsengő hangja:
- Meglepetés! - be kell vallanom, tényleg meglepődtem. Ám ezzel egy időben meghallottam valamit, mégpedig egy sárkány hangját.
- Kruziikel! - kiáltottam fel meglepetten.
~ Itt vagyok Gazdám. ~ gondolta az én elbűvölő sárkánylányom, s előlépett a többiek háta mögül. Én, mint egy kisgyermek odaszaladtam hozzá és megöleltem. Egy picit nőtt, de még nem túl nagy.
- Nos Joe ő a te születésnapi ajándékod tőlem, Jessytől és Joshtól. - mondta az én féldémon párom aki ezért egy csókot kapott tőlem, majd odafutottam a testvéreimhez és a nyakukba ugrottam.
- Köszönöm. - mondtam és elsírtam magam. Soha életemben nem gondoltam, hogy nekem sárkány kell, vagy valaha fogok egyet kapni, de most itt van előttem itt áll, engem néz és nem érti, mi bajom lehet, miért sírok.
~ Joana miért sírsz? Bántott valaki? ~ kérdezi a sárkánylány halkan, aggódik értem.
~ Nincs semmi baj Kruziikel. Azért sírok, mert boldog vagyok, és meghatódtam. Azért folynak a könnyeim, mert itt vagy nekem. Mióta a szüleim meghaltak, azóta nagyrészt csak a testvéreim é a párom van nekem. Persze itt vannak a többiek is, de főleg csak ők hárman. És most, hogy te is itt vagy már nem lesz minden ugyanolyan. ~ válaszoltam a kérdésére, ő csak bólintással jelezte, hogy érti. Ekkor a többiek is hozták az ajándékokat. Kaptam ékszereket, fegyvereket, Kruziikelt, ruhákat és még csomó apróságot. Ezután táncoltunk, majd úgy egy órával később behozták a tortát, ami négy emelet magas volt. Mindegyik ugyanolyan ízű: cappuchino-s. Hamar elfogyott, hisz nagyon sokan voltunk. Aztán egy kicsit később kimentem levegőzni, Kruziikel jött velem.  A raktár előtt volt egy pad, oda leültem, a sárkányom mellém telepedett. És én elsírtam magam.
- Mi a baj? - kérdezte a sárkányom, s én meglepődtem, hogy tud beszélni.
- Ez az első születésnapom a szüleim nélkül. Hiányoznak. - mondtam elcsukló hangon, s minden egyes szó után egyre jobban törtek fel a könnyeim. Ekkor kijött Galatea.
- Jesszusom Joana, mi a baj? Miért sírsz? - kérdezte, s közben mellém ült és átölelte a vállamat.
- A szülei. - válaszolt helyettem a sárkányom. Láttam, hogy a farkaslány meglepődött, hogy beszél a sárkány, meg kell mondjam ez engem is eléggé meglepett. De sebaj, előbb az emlékeimet kell leküzdeni.
- Aj édesem! - mondta a lány és a vállára hajtotta a fejemet. - Ne sírj, mert már nem tudod visszahozni őket. Ha Castiel meghalt volna akkor se lennének itt. - mondta és közben elkezdte a hátamat simogatni, hátha megnyugtat. Kruziikel bemászott az ölembe és a karomra hajtotta a fejét. Könnyeim a sárkányom pikkelyes hátára hullottak, de ez őt nem érdekelte. Doromboló hangot adott ki.
- Valami baj van? - jött oda Emma. Megtöröltem a szememet és nyugodtságot színlelve válaszoltam.
- Nincs semmi, nyugodtan menj csak vissza, mi még beszélgetünk. - mondtam. Emma nem szólt semmit, de láttam az arcán, hogy nem hisz nekem. De végül is visszament. A könnyeim, meg újra feltörtek és csak zokogtam, ahogy bírtam. Nem tudom, mennyi időbe telt, de végül megnyugodtam. visszamentünk. Jessy és Kim azonnal letámadtak, hogy hol voltam, de Galatea lerázta őket. Lilith odajött és csak csendben, némán átölelt. Pár percig így álltunk, mikor újra eleredtek a könnyeim.
- Most miért sírsz? - kérdezte Lilith és végigsimított a hátamon.
- Egyszerűen csak boldog vagyok, hogy mind itt vagytok nekem. - mondtam ki az igazat, de közben a szüleim is hiányoztak.
- Mi is szeretünk. - jöttek oda a többiek és egyszerre öleltek át minket. Jól nézhettünk ki, két ölelkező lány körül ölel mindenki mindenkit. És voltunk vagy negyvenen... Szép kört alkottunk én meg csak zokogtam ott középen. Nem tudom meddig álltunk ott, de miután folytatódott a buli már semmi érdekes nem történt. Késő este indultunk haza. Jött Kruziikel is, letelepedett a ház mellett egy nagyobbacska fán.
- Várj Kruz, gyere le a fáról. Segítek. - mondtam, a sárkányom lejött a fáról én meg megnövesztettem azt. A fa gigászi lett, de nem baj, hisz a sárkányom hamar meg fog nőni, így kell valami, ami elbírja egyre növekvő súlyát.
- Köszönöm Joe. - mondta, majd visszaszállt oda, ahonnan letessékeltem és kényelmesen elhelyezkedett a hatalmas ágak között. - Jó éjszakát, szép álmokat. - köszönt el a sárkányom, mielőtt sarkon fordultam volna.
- Jó éjt neked is, álmodj szépeket Drágám. - mondtam, odaléptem hozzá adtam neki egy puszit és felröppentem az erkélyemre. Az erkélyajtó, mint mindig, most is nyitva volt. Bementem levettem a ruhát, elmentem zuhanyozni, majd felvettem a pizsamámat és mentem aludni. Éjjel álmodtam, méghozzá Kruzzal. Eleinte jó volt, minden szép volt és jó, de aztán egy másik sárkány: Alduin megtámadta Kruziikelt és a sárkányom belehalt. De én megöltem Alduint. Arra keltem fel, hogy a könnyeim már teljesen eláztatták a párnámat, s még mindig patakokban folynak.
~ Joe mi a baj? ~ kérdezte gondolatban Kruziikel.
~ semmi, csak rosszat álmodtam. ~ válaszoltam neki, s visszadőltem a párnámra. A könnyeim egyre lassabban folytak, egyre inkább megnyugodtam. Lassan kimásztam az ágyból, s körbenéztem a szobámban. Az tele volt, az este kapott ajándékokkal. A ruhákat bedobtam a szennyesbe, mondván ki kell mosni, az ékszerek mentek a fiókba, míg a csoki és a többi ehető a könyvespolc egyik félig üres során kapott helyet. Gyorsan kikaptam valami ruhát a szekrényből, majd az órámra pillantottam. Már délután egy óra volt... úgy tűnik átaludtam a fél napot, de sebaj. Majd felöltözve kiléptem a szobám ajtaján. Lementem a nappaliba, ahol csak ketten voltak: Alexa és Galatea.
- Jó reggelt! - köszöntem.
- Szia Mami! - futott oda hozzám a kislány.
- Jé, téged is ébren látni? - kérdezte kedvesen a farkaslány.
- Igen, néha nekem is szabad felkelni. - mondtam, s ezen elnevettük magunkat. - Jut eszembe, hol vannak a többiek?
- A két falka közösen portyázik, a sasok otthon vannak, Jessy, Cullenék, Josh és Lisander a pincében vannak, míg a többieket nem nagyon tudom. - adta a hosszú választ Galatea.
- Alexa van kedved megnézni Kruziikelt, a sárkányomat? - tettem fel a kérdést az ölemben ülő kislánynak. Ő csak bólintottunk, így elindultam kifelé.

32. rész: A 17. szülinap. (Part 1)

Ma már május 24-e van, péntek, holnap lesz a szülinapom. Mára már vége van a tanításnak így este hatkor. Nem tudom, mit tegyek. Amint hazaértünk a suliból Lilith odajött hozzám.

- Aggódom Joana. Mi a fészkes fenét kerestek itt azok a bolhás korcsok?

- Lilith nyugi, ők barátok, de mi a bajod velük?

- Egyszerűen csak irritál a jelenlétük. Olyan negatív hullámok áradnak belőlük, veszélyesek lehetnek. És mit kerestetek náluk tegnap?

- Elizabeth Pierce megkért minket, hogy beszéljünk velük, hogy ne járkáljanak át az emberekhez.

- Értem, de vigyázzatok velük. Veszélyesek lehetnek. A tisztavérű vérfarkasok általában enyhén pszichopaták, illetve elmebetegek. Nehogy rátok/ránk támadjanak egy óvatlan pillanatban.

Bevallom, teljesen meg tudtam érteni az aggályait. Én se szeretném, hogy két bekattant vérfarkas itt mészároljon egyet.
Aznap ezen a beszélgetésen kívül semmi izgalmas nem történt. Lis itt aludt. Másnap reggel arra keltem, hogy párom a hajamat simogatja, s közben halkan énekel. Tudja, hogy imádom, ha reggel így ébreszt. Kinyitottam a szemem és Lisander felé fordultam az ágyban.
- Jó reggelt Drágám. - köszöntem és adtam neki egy puszit.
- Neked is jó reggelt. - köszönt. és kimászott az ágyból. Én is kimásztam és elkezdtem öltözni, majd mikor az öltözéssel végeztem bementem a fürdőbe. Fogat mostam, megfésülködtem, ami elég nehéznek bizonyult, mert a hajam már majdnem a bokámig ér és éjszaka borzalmasan összegubancolódott.
- Édesem, beszorultál? - hallottam meg Lis hangját a szobámból.
- Nem de segíts kifésülni a hajam, nem bírok vele. - mondtam és kezdtem nagyon felhúzni magam azon, hogy már jó tíz perce a hajammal vacakolok... Bejött és felvette a tükör előtti polcról egy egyik hajkefémet, így már egyszerre ketten fésültük a hajamat. Még tíz percbe telt, mire sikerült kifésülnünk, enyhén hullámos, vörös és elég hosszú fürtjeimet. Ezután már csak össze kellett fognom a hajamat. Nem szórakoztam vele sokat csináltam előre két copfot. Amiket ezüst színű szalaggal kötöttem meg. A kinézetem: fekete bakancs, fekete farmer, vörös póló és egy szintén fekete farmerdzseki.
- Mehetünk? - kérdezte fehér hajú lovagom. Csak bólintottam, belekaroltam és kiléptünk először a fürdőből, majd a szobából elindultunk le a lépcsőn.
- Szia Joe! - ugrott a nyakamba a drága kishúgom, Jessy.
- Szia Jessy. Mitől vagy úgy feldobva? - kérdeztem, hisz nem tudtam mire készül. Igyekszem "kikapcsolni" bizonyos képességeimet.
- Én? Feldobva? Hova gondolsz drága nővérem? - kérdezte megjátszott felháborodással a hangjában.
- Nem, nem te, a kitagadott nagynéném... Persze, hogy te! - mondtam és nevetve összekócoltam a haját. Ebből persze az lett, hogy nevetve, sikítva kergettük és csikiztük egymást az egész házon keresztül aztán a végén kimenekültem az utcára ám ekkor belebotlottam valakibe...
- Jaj bocsáss meg, nem láttalak jól vagy? - kérdezte, a földön ülve felnéztem rá. Egy kedvesnek tűnő fiatal lány volt.
- Én kérek bocsánatot, hisz én futottam neked. Amúgy a nevem Joana és a tiéd? - kérdeztem és próbáltam feltápászkodni. - Áu! - kiáltottam fel fájdalmamban, mikor ránehezedtem a bal lábamra, miközben álltam volna fel. Visszaültem a földre.
- Én Renáta vagyok. Mi baja a lábadnak? - kérdezte.
- Nem tudom, de egy perc és kutya baja se lesz. - mondtam és próbáltam meggyógyítani, de nem ment.
- Joe mi történt? - szaladt oda Ivy.
- Semmi, csak véletlen nekiszaladtam Renátának, elestem és nem tudom meggyógyítani a bokámat. - mondtam fejcsóválva, csalódottan...
- Várj Joana, én talán tudok segíteni. - mondta Renáta leguggolt és elkezdte gyógyítani a bokámat. - Így jó?
- Igen, köszönöm. Te mi vagy? - kérdeztem, s ekkor megláttam a két hatalmas fekete angyalszárnyat. Egy feketeszárnyú bukott lány? Azt hogy?
- Egy tisztavérű bukott vagyok, míg te és a párod lesztek a tisztavérű angyal Hill család ősei. Tudom, ki vagy. - mondta és nyújtotta a kezét, hogy felhúzzon. Felálltam ám ekkor megjelent egy Renátánál olyan három évvel idősebb fiú.
- Ren baj van? - kérdezte.
- Nincs semmi drága bátyám, bemutatom neked Joana Blacket. Joana ő itt Rob, a bátyám és egyben jövendőbeli férjem. - mondta a lány és átölelte a fiút.
- Örvendek. - mondta Rob és kezet nyújtott, kezet ráztunk.
- Viszont. - mondtam és ekkor végre odaért Jessy, jött Lis is a nyomában Galateával ölében a kis Alexával, Amandával és még néhány alakváltóval. De ott volt Emy és a Wolf ikrek is.
- Joe mi történt? Ők mit keresnek itt? - kérdezte drága párom.
- Nyugodj meg drágám, csak volt egy kis balesetem Renátával. De már jól vagyok, ne aggódj kérlek. - mondtam és megöleltem felemás szemű páromat.
- Ő a te Lisander Hilled? - kérdezte Renáta.
- Igen, miért?
- Azért, mert ő a nagynénénknek, a vérárulónak a fia. A szerencsétlen összeállt egy démonnal és ez lett a végeredmény. - mutatott Rob mélységes undorral az arcán a barátomra.
- De ha az anyja nem állt volna össze az apjával, akkor én most egyedül lennék és nem teljesedett volna be a jóslat sem. Nem lennének angyalok a Földön. - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.
- Nem is kellenek. - mondta ellenségesen Rob.
- Vigyázz a szádra. - mondtam fenyegetően és kinyitottam a szárnyaimat, mindenki, aki teheti követte a példámat.
- Joana, mi folyik itt? - jött oda Lilith. Én csak ráböktem a két tisztavérű bukottra. - Menjetek el, mielőtt Joana használja valamelyik képességét. Tudjátok mennyivel erősebb? Nem hallottátok?! Takarodjatok innen és vissza se gyertek! - mondta, mikor a testvérpár nem akart elmenni. Renáta küldött felém egy bocsánatkérő pillantást aztán elrepültek.
- Menjünk be. - mondta Josh. Visszahúztuk szárnyainkat és csendben bementünk. Nem értettem mi bajuk az angyalokkal, vagy Lissel. De nem is érdekelt. 
- Segítsetek kipakolni az udvarra a nagy asztalra. - mondta Esme és mindannyiunknak a kezébe nyomta azt, ami  kezébe akadt. Így kivittük a tányérokat, evőeszközöket, de még az üres lábast is, csak a reggelit nem...
- Esme, mit fogunk enni? - kérdezte Rose, nem értette, hogy miért ilyen szétszórt a nevelőanyja.
- Ja a reggeli bent maradt? - kérdezte, mintha észre se vette volna, hogy a kaja még bent van, de az edények nagy része, már az asztalon, hozzáteszem teljesen feleslegesen.
- Igen Esme, bent maradt. Valami baj van? Annyira szétszórt vagy. - mondtam, mert tényleg aggódtam a nőért.
- Nem-nem, nincs semmi, de gyertek, vigyünk be mindent, ami felesleges, és hozzuk ki a reggelit. - mondta és elindult befelé, egy lábassal a kezében. Én vittem pár műanyag dobozt, mindenki segített szépen visszatenni mindent a helyére. Aztán kivittük a reggelit. De mi baja Esmének? Megreggeliztünk ,de mindenki ott volt, az összes barátunk. Igazából három hosszú asztalt toltunk össze, hogy elférjünk. És még a másik házból a nénit is áthívtuk. A két kicsi velünk ült az asztalnál. Alexa az én ölemben. Míg Nana Dairyvel. Reggeli után a többiek nem hagyták, hogy segítsek elpakolni. De Lis, Jessy és Emy el akartak vinni valahova.
- Kész vagy már? - rontott be húgom kopogás nélkül a fürdőbe amikor már épp másztam ki a kádból.
- Jessy! Nem mész kifelé? - kérdeztem elég ingerülten, hisz rám rontott... Gyorsan megtörölköztem és felkaptam azt a ruhát, amit előtte Emy és Jessy gondosan odakészített. Egy vörös póló aminek a hasán és az oldalán fekete hímzés fut végig. Egy fekete farmer, aminek a bal lábán végigfut egy vörös virághímzés. Egy magassarkú bokacsizma, ami kinézetre inkább egy bakancsra hasonlít, csak ennek van vagy tizenöt centi a sarka... És végül egy szintén virághímzéses egyszerű farmerdzseki. Na igen... húgomék elég érdekesre vették a formát, de azért tetszik.
- Joe bemehetek végre? - türelmetlenkedett a kishúgom.
- Gyere, de miért vagy ilyen türelmetlen? - képtelen voltam megérteni, miért viselkedik így. De lehet, jobb is ha nem tudom gondoltam mikor kinyitottam neki az ajtót és kezében a hajkeféjével meg pár kiegészítővel bejött nyomában Emyvel.
- Te csak ülj le és mi megcsináljuk a hajadat. - mondta Emy és befújta valamivel a vizes hajamat. Mikor a flakonnyi - talán balzsamnak - több, mint a felét ráfújta a hajamra vártak egy pár percet és elkezdték kifésülni frissen mosott, elég gubancos hajamat. Ahhoz képest meglehetősen gyorsan haladtak. Egy pár perc alatt ketten kifésülték hatalmas loboncomat, majd megszárították. Aztán olyat tettek, mit míg élek nem fogok megbocsátani nekik: fekete hajszínezővel csíkokat festettek a hajamba... Persze kimosható, de akkor is, egész életemben óvtam a hajamat erre ők ilyen mű vackokkal roncsolják azt, ami már majdnem a bokámig ér, hisz olyan nyolc éve nem lett vágva belőle egy centi sem... De csak ezután jött a java. Elkezdték befonni, de úgy, hogy úgy nézzen ki, mintha az egyik oldalt felnyírattam volta. Aztán a három fonatot, ami oldalról jött átvezették a másik oldalra és körbefonták vele a többi hajamat, így úgy lógott át a hajam a bal vállamon, mintha bekötöttem volna copfba, csak itt most a hajam tartotta meg saját magát. A végeredmény egészen meglepett. Tűzvörös hajamat a fekete "melírcsíkok" feldobták, csak még különlegesebbé tették. Egyszerűen csodásan festett a végeredmény. És ez illett is a ruhákhoz, miket felvetettek velem.
- Remekül nézel ki. Ügyesek voltatok lányok. - mondta Lis, mikor meglátott. Aztán elindultunk, kocsival mentünk: Emett jeep-jével. Amint beültem a kocsiba a húgom bekötötte a szememet.